[origo] címlap hírek levelezés internet előfizetés [OK.hu]


TÖRTÉNHETETT-E MÁSKÉNT A VILÁGEGYETEM SZÜLETÉSE?

aszterix - 2007. 01. 14. 01:06 Nyitóüzenet megjelenítése
előző 357/430. oldal 354 355 356 357 358 359 360 következő Ugrás a(z) oldalra
Naszvadi
2010. 05. 10. 20:57

Igazán megtisztelő, hogy megfontolás tárgyává tetted az általam leírtakat. Köszönöm.
Mint írtam, ennél a fránya fotonnál az impulzus valóban csökken, minthogy a tömege csökken, mert az meg ugye egyenlő az energiájának az egyenértékével az emcénégyzet szerint.
A torzulás annyiban megvan, hogy csökken az energiája, ha ez torzulásnak nevezhető. - csakhogy itt nincs semmi véletlenszerű, mint például a komptonnál, ezért nincs tényleges torzulás.
Elminster
2010. 05. 10. 20:18

A feltételezésem éppen az, hogy a gravitációs pályaelhajlás viszont ilyen folyamat.

Öööööö.... bocs hogy ilyen triviális kérdést teszek fel, de a tudomásod szerint az impulzus vektormennyiség?

Én ugyanis úgy tudom.
Te most gravitációs pályaelhajlásról beszélsz. Az véletlenül nem impulzusváltozás? Tudod, vektoroknál változás az is, ha a nagyságuk nem, csak az irányuk változik.
És mit is ír pontosan Wright professzor úr?
There is no known interaction that can degrade a photon's energy without also changing its momentum,

Nem véled úgy, hogy a gravitációs pályaelhajlás is impulzusváltozás, és így a szállított kép torzulását okozná?
Naszvadi
2010. 05. 10. 19:57

Igazad van, jelenleg nem ismerünk.
A feltételezésem éppen az, hogy a gravitációs pályaelhajlás viszont ilyen folyamat. Te hallottál már arról, hogy ezt a folyamatot vizsgálták volna ebből a szempontból?
A Compton azért nem jó "ellen"-példa, mert ott ütközik a nagyenergiájú foton az elektronnal, s ezzel veszít energiát. A gravítációs elhajlítás során nincs ütközés, csak a gravitációs hatás csökkenti a foton energiáját a kölcsönhatás miatt. Ha a fotont eltérítette az útjából, akkor hatott rá, s akkor egy pontosan ugyanakkora, de ellentétes irányú hatással kellett legyen a foton is az őt eltérítő objektumra.
Igazad van, ehhez azt is kell feltételezni, hogy a fotonnak van tömege. Van is, mégpedig épp akkora a tömege a feltételezésem szerint, mint amekkora a benne rejlő energia emcénégyzetes átszámításából adódik. Ez még figurázza is a folyamatot, mert tehát a foton energiája az elhajlás közben folyamatosan csökken, s ezzel együtt (egyidőben?!) csökken a tömege is. És persze az is érdekes jellemzője ennek a folyamatnak, hogy mikor hat a foton az őt eltérítő objektumra, hisz fénysebességgel halad, tehát az objektum csak akkor veszi észre, (akkor hat rá a foton elvesztett energiája,) amikor a foton már el is hagyta a pályájának az objektum-közeli pontját. Tehát valószínűleg kell legyen egy időbeli különbség az elhajlító objektum elhajlító hatásának érvényesülése, és a foton visszahatásának érvényesülése között.
Anna Perenna
2010. 05. 10. 11:10

Az milyen repülőgép? Hű, de izgalmas lenne olyan repülőgépet kipróbálni, amelyik a DVAG hatására száll le! Szívesen lennék kísérleti alany e DVAG létezését bizonyítandó fizikai kísérletben!:)) Nos?
Elminster
2010. 05. 10. 09:25

Ha nem Dopplerként értelmeznénk a vöröseltolódást, hanem a fény (a foton) útközbeni energiavesztéseként, akkor erre természetesen kell adni valami magyarázatot, amint feltételezésem szerint...

A problémát az jelenti, hogy jelenleg nem ismerünk semmi fizikai folyamatot, ami anélkül képes a foton energiáját csökkenteni (vörörseltolni), hogy az általa szállított kép minősége ne romoljon.
Ned Wright kozmológiai téveszmék 3: Errors in tired light models:
There is no known interaction that can degrade a photon's energy without also changing its momentum, which leads to a blurring of distant objects which is not observed. The Compton shift in particular does not work. (forrás: http://www.astro.ucla.edu/~wright/tiredlit.htm)

Légy szíves, ezt is vedd bele az alternatív modelledbe.
Elminster
2010. 05. 10. 09:20

Szóval akkor itt is az a helyzet, hogy a törvényeket csak a kicsiknek kell betartani, a nagyok meg betarthatnak a törvénynek? - kis távolságban érvényes, nagyban meg nem?

Felhívnám mindenki szíves figyelmét arra, hogy az általános relativitáselmélet alapján lehetetlen mindenre kiterjedő vonatkoztatási rendszereket kijelölni. Ami megtehetünk büntetlenül, az olyan kisméretű vonatkoztatási rendszerek kitűzése, amelyek alig érnek tovább a vizsgált részecske szélénél.
Ha pedig csak lokális (a szó "legszorosabb" értelmében!) vonatkoztatási rendszerünk van, akkor minden törvény, a megmaradásiak is, csak ezekben a lokális rendszerekben igazak, a nagy mindenségben értelmüket vesztik.
Nem csak a vöröseltolódó foton energiavesztesége esik ebbe a kategóriába. Ott van például a fénysebességnél gyorsabban távolodó galaxisok esete. Azok is ugyanezen az elven nem sértik a specrelt. A lokális vonatkoztatási rendszerükben minden egyes galaxis esetén érvényes a fénysebesség maximuma, viszont a térben szeparált lokális rendszerek között nincs ilyen korlát.
Naszvadi
2010. 05. 10. 08:34

Illetlenséget mondasz. A relelm sem azért igaz, mert egy nagyintelligenciájú ember találta ki. Akkor is igaz lenne, ha akárki más jött volna rá.
Alapvetően értettél félre, ugyanis én nem mondtam, hogy le akarnám váltani a relelmet, - épp ellenkezőleg, azt mondtam, hogy a relelm elfogadásával, annak keretein belül is lehet egy nemtágulós modellt felállítani, s erre adtam javaslatot, s a magam számára már sikerült sok részletet is tisztázni.
Igazán megtisztelő a felkérésed, de kápráztatásra az én időmből nem futja; - tudod holmi földhözragadt dolgok elvonják a figyelmem, család, gyerekek, meg fenntartás, meg ilyesmik. Majd ha valami csoda folytán nyakamba szakad egy örökség, akkor lesz időm erre. (Ki akar rámhagyni egy kis zsozsót?) Bár a legnagyobb akadály mégis az, hogy közönséges halandó csak töredékinformációkhoz fér hozzá. Kibogarászni a szenzációkból a valódi adatokat, mérési eredményeket, s azok módszereit, na ez viszi el az időt.
Esetleg ha volnál szíves beajánlani egy kis ösztöndíjra, akkor megtehetném.
Köszönöm előre is!
Naszvadi
2010. 05. 10. 08:21

Szóval akkor itt is az a helyzet, hogy a törvényeket csak a kicsiknek kell betartani, a nagyok meg betarthatnak a törvénynek? - kis távolságban érvényes, nagyban meg nem?

Egyébként lehet, hogy csak én értem félre, de nekem úgy rémlik, hogy a NagyBumm modell éppen arra van kitalálva, hogy megmagyarázza a vöröseltolódást, azaz hogy Doppler-hatásként értelmezze azt. Nem értem akkor, hogy mi szükség még egy magyarázatra az energiaveszteségre, ha egyszer azzal magyarázza az energiavesztést, hogy a foton az indulásakor egy távolodó objektumról rugaszkodott el, s emiatt kisebb energiával indult útnak?
Ha nem Dopplerként értelmeznénk a vöröseltolódást, hanem a fény (a foton) útközbeni energiavesztéseként, akkor erre természetesen kell adni valami magyarázatot, amint feltételezésem szerint egy lehetséges magyarázat az lehet, (amint már említettem, s ezért most csak röviden írom le,) hogy a foton a haladása során őt az eredeti irányából kitérítő objektumokat kimozdítja a helyükből a saját pályája, a pillanatnyi helyzete felé, bár nyilván csak nagyon kis mértékben, pont akkora mértékben, amekkora energiát veszít azzal, hogy munkát végez az objektum kimozdítzásával. Mindez persze csak egy másik modellban lehet érvényes, tehát a tágulásos BB-modell "követelményeit" nem illik rajta számonkérni. Teljesíti viszont mindazokat a feltételeket, amik egy önellentmondásmentes modellel szemben felállíthatók.
astrojan
2010. 05. 10. 03:31

A gravitáció szerinted nem vonzóerő? Miért zuhan le a repülő, ha a motorja leáll, a zapád, meg a zanyád is ilyen hülye?
Jaaa, értem a problémádat. Úgy hülyézted le a szüleimet, hogy fingod nincs mi lehet a nyomó gravitáció ?

te tényleg csak egy arcátlan paraszt vagy.

Amúgy nem mindegyik repülő zuhan le ha leáll a motorja. Van amelyik a NYOMÓ GRAVITÁCIÓ következtében egyszerűen csak leszáll..

Elminster
2010. 05. 09. 23:49

Hát éppen ez a bajom vele!
Ha egyszer ezt sem kezeli, meg azt sem kezeli, akkor nem jó a modell!


A lufi NEM a táguló Világegyetemünk modellje!
Csak egy szemléletes analógia az ábrázológeometriából meghúzott térlátás nélkülieknek, hogy miként is tudják elképzelni a metrikus tágulást.

Csak érdekességképpen megemlítem, hogy a lufi-analógiának nincs szupersűrű forró időszaka az első három percben, és még az elsődleges nukleoszintézis sem játszódik le a lufifelszínen, hogy a jellegzetes H/He arányt előállítsa.

Egy szimpla geometriai szemléltetőeszköz, semmi több. De ha valaki nem veszi észre benne a szemléltetőeszköz funkciót, vagy sokkal többet akar belelátni a lufiba, azon már én nem tudok segíteni...
Tuarego
2010. 05. 09. 23:35

…nem értem meg, hogy mi a fene bajod van a lufival. …
Ez csak egy modell! Például nem kezeli a gravitáció által lokálisan egybekötött objektumok esetét.


Hát éppen ez a bajom vele!
Ha egyszer ezt sem kezeli, meg azt sem kezeli, akkor nem jó a modell!

Talán csak nem akarod azt állítani, hogy ez a lufi modellt örök érvényű lesz, s jöhet bármi új felfedezés, még mindig ezt kell majd emlegetni?!

Ez a tágulási modell pl. kezeli a helyi gravitációs hatásokat a globális tágulással együtt:


Elminster
2010. 05. 09. 23:30

Megemlítem továbbá, hogy kisfrekvenciásan kisebb kell legyen az energiája -Einstein E=h*f törvényének megfelelően - azaz energiája útközben csökkent.

Eme energiacsökkenés (vesztés) az energiamegmaradás érvénytelenségére utal ebben az esetben.
Megjegyzem a kozmológiában elfogadott álláspont ez.

Végre találtam neked is egy választ, bár lehet, hogy nem fog tetszeni. Az Astronomy FAQ 153-ik kérdése pont ezzel foglalkozik:
153 Since energy is conserved, where does the energy of redshifted photons go?

By Peter Newman <p.r.newman@uclan.ac.uk>

The energy of a photon is given by E = hc/lambda, where h is Planck's
constant, c is the speed of light, and lambda is its wavelength. The
cosmological redshift indicates that the wavelength of a photon
increases as it travels over cosmological distances in the Universe.
Thus, its energy decreases.

One of the basic conservation laws is that energy is conserved. The
decrease in the energy of redshifted photons seems to violate that
law. However, this argument is flawed. Specifically, there is a flaw
in assuming Newtonian conservation laws in general relativistic
situations.
To quote Peebles (_Principles of Physical Cosmology_,
1995, p. 139):

Where does the lost energy go? ... The resolution of this
apparent paradox is that while energy conservation is a good
local concept ... and can be defined more generally in the
special case of an isolated system in asymptotically flat space,
there is not a general global energy conservation law in general
relativity theory.


In other words, on small scales, say the size of a cluster of
galaxies, the notion of energy conservation is a good one. However,
on the size scales of the Universe, one can no longer define a
quantity E_total, much less a quantity that is conserved.
Elminster
2010. 05. 09. 23:02

Hiszen éppen ez a lényege a lufi-analógiának, hogy ahogyan fújódik fel egyenletesen, úgy távolodik minden pötty rajta minden másiktól. A valóságban nem ez zajlik, ezt mutatják a világegyetem nagyléptékű szerkezetének egyre pontosabb mérései.

Már megint nem vagy képes egy analógiát helyesen használni. Egyszerűen nem értem meg, hogy mi a fene bajod van a lufival. Az egy leegyszerűsített modell, ami jól mutatja a határtalan tér (esetünkben felület) metrikus tágulását, amikor minden pont távolodik minden ponttól, és amikor a tér (felület) tágulásához nem kell "külső" plusz tér (felület).
Ez csak egy modell! Például nem kezeli a gravitáció által lokálisan egybekötött objektumok esetét. Amit a galaxishalmazokkal kapcsolatban emlegetsz, az ugyanis ezt a esetet jelenti. Amely objektumok olyan közel vannak egymáshoz, hogy a gravitáció össze tudja tartani, azok között a tértágulást legyőzi a gravitáció hatása. Ezek a csoportok nem tágulnak. Miért is tennék? A metrikus tágulás alapelve az arányosság. Időegység alatt minden távolság megduplázódik. De micsoda különbség van egymillió fényév megduplázódása (kétmillió fényév) és tízmilliárd fényév megduplázódása (húszmilliárd fényév) között! Az elsőt a közeli objektumok gravitációja röhögve leküzdi, a második viszont fénysebességnél is gyorsabb távolodást okoz.

De a problémádra a választ Ned Wright is leírta:
Why doesn't the Solar System expand if the whole Universe is expanding?

This question is best answered in the coordinate system where the galaxies change their positions. The galaxies are receding from us because they started out receding from us, and the force of gravity just causes an acceleration that causes them to slow down, or speed up in the case of an accelerating expansion. Planets are going around the Sun in fixed size orbits because they are bound to the Sun. Everything is just moving under the influence of Newton's laws (with very slight modifications due to relativity). [Illustration] For the technically minded, Cooperstock et al. computes that the influence of the cosmological expansion on the Earth's orbit around the Sun amounts to a growth by only one part in a septillion over the age of the Solar System. This effect is caused by the cosmological background density within the Solar System going down as the Universe expands, which may or may not happen depending on the nature of the dark matter. The mass loss of the Sun due to its luminosity and the Solar wind leads to a much larger [but still tiny] growth of the Earth's orbit which has nothing to do with the expansion of the Universe. Even on the much larger (million light year) scale of clusters of galaxies, the effect of the expansion of the Universe is 10 million times smaller than the gravitational binding of the cluster.
(forrás: http://www.astro.ucla.edu/~wright/cosmology_faq.html#SS)
Elminster
2010. 05. 09. 22:44

Ezzel vitatkoznék. Ha elfogadjuk, hogy a tér tágulása régóta tart, akkor szerintem feltételnünk kell, hogy a tőlünk nagyon távoli galaxisok látszólag sokszorta nagyobb kiterjedésűeknek mutatkoznak ma számunkra annál, mint amekkorák voltak akkor, amikor ideért fényeiket kibocsátották.

Gondoljunk csak arra, hogy egy - hajdanán még aránylag közelünkből felénk kibocsátott - viszonylag kis átmérőjű és hengeres lézersugárnak az útja során a térrel együtt kellett tágulna, s emiatt hozzánk már nagyátmérűen kell megérkeznia (valamint "kisfrekvenciásan" ).

Na, ez szemenszedett marhaság.
Ha "szétterül" az 1mm átmérőjű lézersugarad a tér tágulása miatt egy fényhónapnyi átmérőjűre, akkor mekkora "átmérőt" fogsz látni egy 3 méteres tükrös távcsővel?
Ugye most már belátod, hogy mekkora hülyeséget sikerült kitalálnod? A műszereink csak és kizárólag a radiális irányú sugárzást detektálják. Azaz azt a sugarat, ami a forrástól a detektorig egyenesen a legrövidebb úton halad, a többi elszáguld mellettünk. Mindegy, hogy a lézered mennyire terül szét, a pontszerű forrás tízmillárd fényévnyi távolból is pontszerű lesz.

Egyébként korábban már kitértem egy érdekes geometriai tényre, nevesen, hogy a távoli objektumok látható képe pont azt a méretet mutatja, amekkorának látszottak volna a fény indulásakor abban a jóval közelibb távolságukban. Tehát a távoli galaxisok látható átmérője nem akkora, mint ami a fényút távolságból következne, hanem nagyobb. (Megjegyzem, ez a tény is cáfolat soosmik állandó végtelen univerzum téveszméje ellen.) Akit érdekel, az önszorgalmúlag nézzen utána a kozmikus távolság-típusok között az "angular size distance"-nak (én szögátmérő távolságnak hívom).


Tuarego
2010. 05. 09. 22:12



A lufi-modell tarthatatlanságát nem elsősorban abban látom, hogy milyen nagyságúak voltak a galaxisok sok milliárd évvel ezelőtt, hanem a galaxisok mai elhelyezkedése miatt.

A lufi-analógia egy egyenletes, izotróp tágulást feltételez, s akárhogy csűrjük csavarjuk, a manapság egymás közelében lévő, szálakba, erezetekbe rendeződött galaxis-csoportok ennek nem felelnek meg.

Nézd meg az 1456 hsz. képeit! Azok nem egy teljesen izotróp tágulást feltételeznek. Az az apró anizotrópia, ami már az ősrobbanásban megjelent (ennek lenyomata a mikrohullámú háttérsugárzásban is megvan) fejlődött tovább ezekben a filamentumokban, s ezzel meg lehet magyarázni az egyes galaxis-csoportok közelségét, míg a lufi-analógiával nem, mert egy 10 milliárd éves izotróp tágulás során nem maradhattak volna ennyire egymás közelében a galaxisok.

Hiszen éppen ez a lényege a lufi-analógiának, hogy ahogyan fújódik fel egyenletesen, úgy távolodik minden pötty rajta minden másiktól. A valóságban nem ez zajlik, ezt mutatják a világegyetem nagyléptékű szerkezetének egyre pontosabb mérései.


Privát Emil
2010. 05. 09. 21:21

"Visszatérve a világegyetem nagyléptékű szerkezetére , megállapíthatjuk, hogy ismét beigazolódott, hogy a "lufi-analógia" nem alkalmas az univerzum mozgásának, térszerkezetének modellezésére.
Abból ugyanis az következnék, hogy a "felfestett pöttyökként" ábrázolt galaxisok közötti tér egyformán növekedne, vagyis minden galaxis távolodna egymástól."


Ezzel vitatkoznék. Ha elfogadjuk, hogy a tér tágulása régóta tart, akkor szerintem feltételnünk kell, hogy a tőlünk nagyon távoli galaxisok látszólag sokszorta nagyobb kiterjedésűeknek mutatkoznak ma számunkra annál, mint amekkorák voltak akkor, amikor ideért fényeiket kibocsátották.

Gondoljunk csak arra, hogy egy - hajdanán még aránylag közelünkből felénk kibocsátott - viszonylag kis átmérőjű és hengeres lézersugárnak az útja során a térrel együtt kellett tágulna, s emiatt hozzánk már nagyátmérűen kell megérkeznia (valamint "kisfrekvenciásan" ).

Megemlítem továbbá, hogy kisfrekvenciásan kisebb kell legyen az energiája -Einstein E=h*f törvényének megfelelően - azaz energiája útközben csökkent.

Eme energiacsökkenés (vesztés) az energiamegmaradás érvénytelenségére utal ebben az esetben.
Megjegyzem a kozmológiában elfogadott álláspont ez.
Elminster
2010. 05. 09. 18:53

1426 alatt írod, "nem léteznek a newtoni mechanikában használt szilárd testek" Ez a baromság csak kretén agyadban születhet meg.


Hát akkor vegyük végig, hogy mire alapozom azt az állítást, hogy nem léteznek a Newtoni mechanikában használt szilárd tömör testek. Valójában az, hogy valamit szilárd folyamatos testnek látunk (és úgy gondolkozunk róla, mintha valami tömör fix dolog lenne) egy illúzió. Maga az anyag, még a szilárd anyag is üres tér. Megmagyarázom.

Adott az atommodell, amiben az atommag hordozza szinte a teljes tömeget, viszont a mérete elenyésző az elektronburok méretéhez képest. Az elektronburok adja az atom méretét, viszont szinte nincs benne semmi anyag. Az elektronburok gyakorlatilag üres, csak az elektronok állóhullámaiból áll. Ha tehát elvesszük az anyagból az elektronburkokat, hiszen gyakorlatilag nincs bennük anyag, akkor még a legtömörebb ólomtömbben is hatalmas terekkel elválasztott, elszórt pirinyó atommagokat találunk. Annyira sok a tér még az ólomtömbben is, hogy röhögve áttolható rajta egy másik elektronburok-mentesített ólomtömb. Észre se vennénk, hogy van ott valami (eltekintve persze a pozitív töltéstől, de gondolatkísérletben ilyen kicsire nem adunk).

Akkor miért van az az érzetünk, hogy a szilárd testek tömörek és csak erőhatásra lehet bármit is beléjük paszírozni? Hát az elektronfelhők miatt. Nagy általánosságban az atom, és az atomok halmaza semleges töltésű, mivel az atommagok pozitív és az elektronburkok negatív töltése statisztikailag kiegyenlíti egymást. Vigyük azonban a két atomot elektronhéj-távolságba! Máris borul a statisztika, ugyanis egymás elektronburkainak negatív töltése lényegesen nagyobb hatást okoz, mint a találkozási ponttól "távolabb" lévő atommagok semlegesítése. Valójában az elektronburkok taszítása az, ami megakadályozza az anyagok egymáson áthaladását. És az előbb már leszögeztük, hogy az elektronburok gyakorlatilag semmi.
Ha megfogunk egy szilárd testet, akkor nem valami tömör folytonos dolgot taperolunk, hanem pusztán illékony elektronfelhőt!

Van a dolognak egy további következménye. A tömörség illúzióját az elektromágneses kölcsönhatás adja. Ennek pedig foton a közvetítő részecskéje. Tehát amikor két Newtoni test fizikai érintkezéssel kölcsönhatásba lép egymással, akkor bizony a két test fizikailag semmit nem csinál a másikkal. Nem is érintkezik! Csupán az elektromágneses kölcsönhatást közvetítő fotonpárokat cserélik ki az egymás közelébe került elektronburkok. Ezek a fotonpárok hozzák-viszik az impulzust a két test között, és makroszkópikusan összeadódva adják azt az ütközési eseményt, amit például Newton törvényeivel le tudunk írni.
Ugyanez játszódik le az anyaghalmaz belsejében is. A szilárd anyagoknál az elektronburkok rácsszerűen egymásra "támaszkodnak" és ugyanúgy fotonpárokkal adják tovább a kívülről érkező erőhatásokat (folyadék és gázállapotban persze az atomok el is tudnak mozdulni). Ha tehát megnyomunk bármilyen anyagi testet, akkor abban nyomás keletkezik, ami viszont végső soron a kölcsönhatást hordozó fotonpárok felszaporodásával jár. A nyomás tehát létező fizikai entitásként, fotonokként jelentkezik minden anyagi testben. És itt jutottunk vissza az általános relativitáselmélethez és a kozmológiához, ugyanis Einstein volt az első, aki az alap Friedmann-egyenletben

H² = 8πGρ/3+kc²/R²

a ρ (rho) sűrűségbe beleszámolta a nyomást is

ρ+3p/c²

összefüggéssel.

Végkövetkeztetés: nincs Newtoni értelemben használt szilárd test, ami ütközéssel, nyomással vagy súrlódással hatna más testekre, csupán elektronfelhőkkel összefogott "üres terek" vannak, amelyek elektromágneses kölcsönhatásba lépnek egymással. És mivel a szavannán nem volt létszükséglet ilyen részletességgel ismerni a kölcsönhatásokat, az az illúzió alakult ki bennünk, hogy ezek az "üres terek" folytonos tömör testek.
Tuarego
2010. 05. 09. 17:13

Hawking: 47 oldal. Galaxisunk lassan forog, a spirálkarokban lévő csillagok néhány százmilliárd év alatt kerülik meg a galaxis középpontját


Hibás fordítás.!
Az eredeti szöveg az Idő rövid története eredeti angol kiadásában:

…the stars in its spiral arms orbit around its center about once every severeal hundred million years.

..Vagyis csak néhány száz millió évenként…

soosmik
2010. 05. 09. 16:39

A gravitáció szerinted nem vonzóerő? Miért zuhan le a repülő, ha a motorja leáll, a zapád, meg a zanyád is ilyen hülye?
soosmik
2010. 05. 09. 16:32

10510
elm.

Hawking: 47 oldal. Galaxisunk lassan forog, a spirálkarokban lévő csillagok néhány százmilliárd év alatt kerülik meg a galaxis középpontját. Ha a Tejút ötször fordult körbe, ez már akkor is 500milliád év.
104 oldal. A Tejútban a fekete lyukak száma eléri a százmilliárdot is, azért forog gyorsan.
141. oldal. A világegyetem teljesen önálló semmi rajta kívül álló tényező nem befolyásolja. A világegyetem nem teremtődik, és nem enyészik el. A világegyetem egyszerűen csak VAN.
1426 alatt írod, "nem léteznek a newtoni mechanikában használt szilárd testek" Ez a baromság csak kretén agyadban születhet meg.
A Barnard köd nem ilyen sötét, átlátszó mögötte ott a sok csillag, HUBBLE 112 oldal. A csillagkeletkezési számítógépes modellek hülye emberek agyában születnek, a kezdet ideje nem ismert.
A 1440 alatti képhez fűződő magyarázatod, még a kretén jelző sem elég pejoratív, mert akkora baromság, hogy valószínű az Elminster név egy hülye szőke picsát takar.
Ha egy csillagász a kép vizsgálatánál, vagy elemzésénél nem jön rá, hogy a világegyetem végtelen, akkor az inkább foglalkozzon operaírással.
Ez a kép perdöntő bizonyítéka annak, hogy a világegyetem nem tágul, és végtelen. Aki ebben kételkedik, annak valószínű kretén elődei voltak.
A csillagászat visszajutott Newton korába, a hamis álmok után jött a nagy bukás.

előző 357/430. oldal 354 355 356 357 358 359 360 következő Ugrás a(z) oldalra

Free Web Hosting